Mese lexikon

Mese Fabula: tanulságos, példázatul szolgáló, gyakran csodás és naiv elemekkel átszőtt, kitalált történet. Fajtái: a népmese és a műmese. A népmese szóbeli irodalom, amely szájhagyomány útján maradt fenn. Bizonyos alapmotívumok (lényegében azonos figurák, cselekménysorok) a környező népek, de más, pl. keleti népek meséiben éppúgy megtalálhatók, mint a magyar népmesékben. Az európai kultúrkör népmeséinek jó tulajdonságokkal rendelkező főhőse hosszabb próbatétel után általában elnyeri jutalmát. A népmesék áttételes formában a nép boldogságvágyát fejezik ki. Gyűjtésük a múlt sz. elején, a romantika korában indult meg, hazánkban Arany László, Benedek Elek stb. voltak úttörői a gyűjtésnek, feldolgozásnak. A műmese a népmesétől - a romantikus mesék kivételével - legtöbbször csupán abban különbözik, hogy a népmeséket irodalmi nyelvezetre átfogalmazzák. Világirodalmi rangú műmese-szerzők voltak a Grimm-testvérek, Hans Christian Andersen stb. A műmese jelentős -?ága az állatmese, első ismert szerzője az ókorban a görög Aiszóposz (Aesopus, Ezópusz) volt. Az ő állatmeséiből merített Jean La Fontaine, Fáy András stb. is.